Tihany > Kirándulás túrázás Tihanyban > Sport programok Tihany
Tihany futóknak
Magam is futok évek óta, kisebb-nagyobb versenyeket leszámítva Tihanyban. De azt keresztül kasul. Itt nem lehet sumákolni, dombot megúszni. Viszont nem lehet benzingõzt sem tüdõbe juttatni, csak színtiszta mediterrán levegõt. Hol esõszagút, hol forrót, akácillatút, vagy levendulamezõ mellett nyugtató levendula aromájút. Imádom a frissen vágott fû illatát, az erdõ nyugodt derûjét, melyet csak vidám madarak hangja színesít. Itt nincs dudaszó, nem füstöl gyárkémény, nem hallik szirénaszó. Helyette kínál az általam csodálattal szeretett félsziget õserõt, mely talán a mélybõl ered, erõt adva a hegyi futáshoz, hisz nélküle hogy is lehetne a Balaton partjáról a Belsõ-tó és Külsõ-tó érintésével felfutni az õslevendulás mellett a tihanyi Csúcs- hegyre ahol megpihenve belátni egyszerre az egész Balatont. Frenetikus látványt nyújt a szakadék szélén állva az alattam elterülõ Külsõ-tó benõve nádassal, mellette gémeskúttal, ahol a birkapásztor itatja birkáit, mellette a nád rejtekében kócsag kémleli a vizet, kevéssel arrébb gólya áll féllábon, várva gyanútlan áldozatát. Tekintetem ellát Aszófõn keresztül Balatonfüredig, a Vöröstemplom fenséges tornyai uralják féltõn a települést. De tekintetem máris a tihanyi templomra szegezõdik, az alatta szerényen meghúzódó egykori halászfalura, amely ma már kedvelt turista célponttá nõtte ki magát. A Belsõ-tó körül szerencséjükre váró lelkes horgászok pihengetnek, mögöttük szürkemarha gulya múlatja mélán kérõdzve idejét.
Még mindig ezen a helyen állva fókuszálok a tihanyi "aranyházra" amely nem más, mint egy gejzírmezõ. Ettõl kicsit jobbra ismét a Balaton látszik, feszülõ vitorlákkal suhanó vitorlások hadával, háttérben a fonyódi dombság. Utolsó pillantással a másik völgy között látható Badacsony, az oly jellegzetes csonka hegyével. Közben kifújtam magam, ezért lábaim ismét futásnak erednek, már könnyebb a dolgom, ereszkedem lefelé a völgybe, szépen mûvelt kordonos szõlõsorok mellett, Õzgidákat rebbentve szét, villogó fehér faruk elvész a sûrû erdõben. Beérek a lombos fák közé én is, itt már kellemesen árnyékos és hûs a levegõ. Cserébe ugyan megtalálnak a szúnyogok, csípik izzadt testem, leszedek pár erõsen megfont pókhálót-nem kötöttünk barátságot a pókkal-. Leérek a sajkodi öbölbe az erdészház mellett. Itt már pezseg az élet, turisták sétálnak az erdei úton . Lovasok jönnek velem szembe, hátrahagyva az általam szeretett lószagot. Már ismét dombnak felfelé futok, zihálva, izzadva, mégis örömmel. Kiérek a dombtetõre, innen nézek szerte szét (ugye ismerõs) aztán megint szõlõsorok jönnek… megijedtem. Felugrott egy fácánkakas, hatalmas rikácsolással, robajjal zökkent ki ritmusomból. A pulzusmérõ órám 170 re ugrik. Nem baj, lassan ismét 154 re normalizálódik. De ez nem tart sokáig, mert mily meglepõ, megint domb jön. Legyûrtem… Már az utolsó kilométert falom, aztán 500 méter gyaloglás, levezetésképpen. Elfáradtam, boldogan. Tele lettem vitalitással, erõvel. Kevesebb lett testemben, lelkemben a méreganyag, a stressz, a feszültség. Jól konvertáltam. Még pár nyújtógyakorlat, aztán irány a zuhany. A mai statisztika: 15 km, 1 óra 20 perc alatt. Ez egy magamfajta seniornak éppen elég.
Csak biztatni tudom kedves olvasó, jöjjön és fussa, avagy járja végig széltében hosszában Tihanyt, elégedettséggel párosuló kellemes fáradtság fogja átjárni, feltöltõdik gigantikus õserõvel, magába szívja e páratlan hely szellemiségét, majd ezeréves kultúráját. Kitörölhetetlen nyomot hagyva Önben.
Mert "ki Tihany vizét issza, annak szíve vágyik vissza".
Ismerje meg Tihany szépségeit, szórakozzon, pihenjen nálunk!
